ajváros tészta fetával

Hát igencsak elhanyagoltam az írást. Mire ideülnék este, addigra már semmi kedvem nincs az egészhez. Node, próbálom pótolni a dolgokat.

Pár hete készítettem egy jó nagy adag ajvárt, megpróbáltam úgy tartósítani, ahogy a lekvárjaimat (kevés szalicil + dunszt), de valószínűleg száraz dunsztba kellett volna tenni, mert pár napon belül az össze megromlott. (Mármint amit addig még nem ettünk meg). De nem vagyok én aza feladós fajta, nekiveselkedtem még egyszer, két bőséges étkezésre való adagot csináltam, ez nem romlott ránk.

Tehát az ajvárhoz:
10 db kápia paprika
1 db padlizsán
2 dm paradicsom

Mindent (mosás után) rádobtam a nagy sütőtepsimre, és forró sütőbe toltam, kb 15 perc múlva megforgattam, és sütöttem még 20 percig. Ezután a paprikákat gyorsan egy sütőzacskóba tettem, állítólag bármilyen zacskó jó, de féltem, hogy esetleg valami mérgező anyag kioldódhat hő hatására, ezért tettem sütőzacskóba. Itt hagytam kihűlni. Ezután már kényelmesen meg lehet hámozni a paprikát, a padlizsánt és a paradicsomot is kiugrasztottam a bőréből, és az egészet összeturmixoltam 3 gerezd fokhagymával.

A tésztához, és a szószhoz:
40 dkg spagetti
5 dkg feta (piacon igen olcsón lehet venni)
a fél adag ajvár szósz
2 dl tejszín
3 gerezd fokhagyma
2 ek olaj
só, bors

A tészta főzővizét felteszem (1 ek olaj +1 nagy csipet só a 3 liter vízbe), közben egy nagy serpenyőben olajat melegítek, ráteszem a fokhagymát, és amint megérzem az illatát, lehúzom. Ráöntöm az ajvárt, a tejszínt, sózom, borsozom, és alacsony hőfokon mártást főzök belőle. Végül hozzáteszem a kifőtt tésztát, a feta egy részével összekeverem, a másik részét a tetejére morzsolom. Ha a szószt egyik este elkészítjük, igazán gyors ebéd!

Kéksajtos- rozmaringos afrikai harcsa

Máté szülinapjára készítettem ezt a vacsorát. Saját kreálmány a recept. Rendkívüli előnye, hogy kb 5 percnyi előkészületet igényel, aztán csak várni kell, mire megsül. Köretként gewrslit ettünk, ha már egyszer úgy bejött a múltkori halhoz.
Az afrikai harcsának nincs jellegzetes halíze, más hallal nem biztos, hogy jó ez a recept, esetleg csirkemellel még el tudom képzelni. A tálalás és a fotózás hagy némi kívánnivalót maga után, de mentségemre szóljon, hogy egy nagyon hosszú és fárasztó kirándulás estéjén készült ez a vacsora, és rettentő éhes voltam már. Maradék persze nem maradt. :)

Hozzávalók:
75 dkg afrikai harcsafilé
10 vékony szelet bacon
1 nagy pohár tejföl
2 szál rozmaring
4 dkg erős ízű kék sajt

Előmelegítem a sütőt 220 fokra. Egy közepes tepsiben megágyazok az étzelnek: leterítek 5 szelet bacont. Erre jöhet rá a harcsafilé, nekünk a 75 dkg két óriási szelet volt, felezve bőven elég négyünknek, sózom. Elkeverem a tejfölben az apróra tépkedett rozmaringot és a szétnyomkodott kék sajtot, ezt is sózom. Ez kerül a harcsaszeletekre, majd betakargatom a maradék bacon-nel. Mehet is a sütőbe 35 percre. A sózásnál számítsuk bele, hogy maga a bacon is sós!

Pompadour-szelet

Szeretem megjegyezni, hogy mit honnan, kitől tanultam. Ezt a receptet például a mostani lakástulajunknak köszönhetjük. Kicsit alakítottam rajta egy máshol olvasott recept alapján. Nem nagy kunszt elkészíteni, de nagyot lehet vele aratni. 6 fős adag.

500 g csirkemellfilé szeletelve
500 g sertéstarja szeletleve
2 ek olaj
4-5 közepes fej hagyma
2 ek cukor
2 ek mustár
1 nagy doboz tejföl
20 dkg reszelhető sajt
margarin a tepsi kikenéséhez

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A hagymát félkarikákra vágom (félbe, aztán szeletelem), és a 2 ek olajon fedő alatt puhára párolom. Közben a húst kiklopfolom, sózom, borsozom, és leteszem a kivajazott tepsi aljába (nekem két közepes tepsiben fért el). Az a jó, ha vegyesen tesszük a kétféle húst, de lehet külön is sütni őket, csak akkor kell egy kis olaj a csirkemell alá. Ha a hagyma megpuhult, leveszem a fedőt és rászórom a cukrot. Ez pár perc alatt karamellizálódik, hozzáadom a mustárt, elkeverem, és lezárom a főzőlapot. Elegyengetem a párolt hagymát a hússzeleteken. A sajtot lereszelem, összekeverem a tejföllel és megsózom, majd ezt a maszzát rákenem a hagyma tetejére. Mehet is a sütőbe, 40 perc alatt szépen egybesülnek az ízek és átsül a hús is. Én krumplipürét szoktam hozzá készíteni.

Hamis Caesar saláta

Meleg, hőség, forróság... gatyarohasztó, banánérlelő, emberolvasztó, gusztustalan idő van. Eleinte próbáltam kevés ideig főzős dolgokat kitalálni, de aztán feladtam: teljesen mindegy, hogy begyújtom-e a sütőt, vagy sem, így is- úgy is csak vegetálunk ebben az időben. Valamilyen laktató zöldséges ételt kerestem, így jutott eszembe a Caesar saláta. Egy receptes oldalon nézelődtem, és csak tátottam a számat, hogy emberek képesek saláta recepteken összeveszni. Node, nem is ez a lényeg. Pár receptet átböngésztem, és e mellett döntöttem, mondhatom: szerencsére. Tegnapelőtt átjöttek a barátaink, nekik is ezt készítettem, duplázva az adagot, és nem győztem bezsebelni a dicséreteket.
Persze ezt-azt megint változtattam, az enyém így készül (4 személyt jól lakató adag) :

A pácolt húshoz:
300 g csirkemell apróra kockázva
2 ek szójaszósz
3 ek (olíva)olaj
2 ek méz
3 ek mustár
só, bors

A salátához:
1 közepes fej kínai kel, vagy 1 nagy fej jégsaláta
kb 10 cm-nyi póréhagyma
2-3 paradicsom
10-15 szem fekete olajbogyó

A pirított kenyérkockához:
250-300 g szikkadt kenyér 1,5*1,5 cm-es kockákra szabdalva
1 dl olívaolaj
1 gerezd fokhagyma

A szószhoz:
1 pohár joghurt, vagy kefir
1 ek méz
3 ek majonéz
2 ek mustár

A húst bepácolom, és egy órán át a pácban hagyom (szegényt). Ezután előmelegítem a sütőt 200 fokra, a felkockázott kenyeret a nagy tepsiben szétterítem, és meglocsolom a fokhagymás olajjal. Forró serpenyőbe öntöm a húst a páccal együtt, és addig sütöm időnként kevergetve , amíg a méz szépen meg nem karamellizálja a húst oldalait. Mire felszeletem a zöldségeket, és elkészítem a szószt minkét meleg hozzávaló megsül. Összeöntöm a szilárd alkatrészeket, és a tányéron mindenki locsolgathatja magának bőven a szószt. Andris pl 10szer kért "még tszószt".

Bolognai-s lasagne

Régebben a lasagne-t mindig a dobozos verzióból készítettük, de a múltkor kitaláltam, hogy megpróbálom itthoni alapanyagokból. Ahogy nézegettem a boltban a tésztaárakat eléggé elképedtem. Mivel Anyu a tavasszal megmutatta, hogy kell házilag tésztát készíteni, kitaláltam, hogy úgy lesz a leggazdaságosabb, ha a tésztát is én gyúrom. Nem egy nagy ördöngösség.

Az ne tántorítson el senkit, hogy lapos lett a lasagne, közepes méretű tepsiben csináltam, kisebben jobb lett volna.

a tésztához:
1 egész tojás
30 dkg finomliszt
kb 1-1,5 dl langyos víz

A liszt pontos mennyiségét nem kell betartani, a lényeg, hogy miután mindent alaposan összegyúrtunk, kemény tésztát kapjunk, de azért olyat, amit még nagy erőlködés nélkül vékonyra tudunk nyújtani. Ezután lisztezett deszkán a lehető legvékonyabbra, kb 2 mm vastagra nyújtom és kb 12- 15 téglalap formájú alakot vágok ki belőle, a méretet a tepsi határozza meg. A leszakadó részeket sem kell kidobni, pont jól ki lehet vele egészíteni az esetleges hézagokat a tepsiben.

A többi hozzávaló:
1 nagy fej vöröshagyma
30-40 dkg darált hús
1/2 liter paradicsomlé, vagy 1/4 liter passzírozott paradicsom püré
1 ek olaj
só
bors
oregánó, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű tetszés szerinti mennyiségben
1 kis doboz tejföl
20 dkg reszelhető, pirulós sajt (pl. trappista)

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Elkészítem a mártást. Felkockázom a hagymát, és megfuttatom az olajon, ráteszem a darálthúst, sózom, borosozom, és kb 10 perc alatt összesütöm az egészet. Ráöntöm a paradicsomlét, a fűszereket, és pár percig forralom, amíg kissé besűrűsödik.
Az összeállítás: Ha 3 réteg tészta lesz, akkor a tepsi aljába teszek 1/5 rész mártást, ráfektetem a tésztalapok 1/3-át, majd ezeket megkenem tejföllel. Ezt megismétlem kétszer és a tetejére teszem az utolsó 1/5 rész szószt. Vastagon megszórom sajttal, és mehet is a sütőbe 30-40 percre. Mire a sajt megpirul a tetején a tészta is szépen megfő a fűszeres lében.

Ez tényleg 2 felnőtt-2 gyerekes adag, ha valaki vendégeket vár, feltétlenül duplázzon rá a mennyiségekre!

ananászos csirkenyársak

Na, megint jól eltűntem, próbálok szorgalmasabb lenni. A kifogás kb annyi, hogy a nyaraláson hagytam a fényképezőt (szerencsére a barátainkkal voltunk, akik még tovább maradtak, így ők majd alkalomadtán visszahozzák). Emiatt sajnos csak mobilos béna fotó készült Lari tigris tortájáról, a többi fogásról meg semmilyen. :S

Node megtaláltam ezt a régebben fotózott finomságot. Igen, megint valami gyümölcsös, pedig esküszöm, nem csak ilyet eszünk. :) Most csináltam először ilyet, de lesz még folytatása, nagyon különös íze van: édes, csípős, savanykás egyszerre. Próbálom magam minimális szinten hozzászoktatni a csípős dolgokhoz, ez ennek a projektnek volt a része.

50 dkg csirkemellfilé
1 doboz ananászkonzerv
2 kápia paprika (vagy kaliforniai)
3 kis fej hagyma (lila is lehet, nekem vörös volt itthon)

a szószhoz:
1 dl szójaszósz
1 dl olívaolaj
2 kk őrölt gyömbér
2 ek méz
1 fél kisebb csili (kb kisköröm méretű) apróra szeletelve

6-8 hurkapálcika, én nem találtam sehol hurkapálcát, így az erdőben szedett faág kisebb ágacskáit jó alaposan lemostam, megdörzsölgettem és vízbe áztattam.

Előmelegítem a sütöt 200 fokra. Mindent feldarabolok kisebb, 2*2 centis kockákra és felváltva a nyársakra húzom őket. A húst is meglepően könnyű felnyársalni. :) Keresztbe fektetem egy kisebb tepsin, úgy, hogy ne érjenek le a nyársak sehol. Összekeverem a szósz összes hozzávalóját és kb a negyedével jól átkenem a nyársakat, majd betolom a sütőbe és 8-10 percenként egy újabb negyedrész szósszal átkenem. 35-40 perc alatt megsül. Ezalatt elkészítettem a rizst, ezúttal ebbe is tettem a mogyoróvajból és reszeltem hozzá egy kis citromhéjat.
Mindenkinek nagyon bejött ez a kellemesen száj és lélekmelengető íz.

Római torta

Voltunk egy házibuliban, és az egyik vendég ezzel állított be. 3 perc alatt elfogyott ez egész torta akkor, és mivel én is kóstoltam, azonnal elkértem a receptet. Eredetiben mogyoróval kellett volna, nekem csak dió volt itthon, így azzal csináltam, így is nagyon finom lett!

4 tojás
100 g olvasztott vaj
125 g cukor
2 ek liszt
125 g túró/ricotta
125g pörkölt mogyoró /itt dió/ durvára darálva
1 citrom reszelt héja
baracklekvár
keserű kakaópor, vagy reszelt keserű csokoládé

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A tojást szétválasztom, a sárgáját habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a túrót, a citromhéjat. Lassan hozzáadagolom a lisztet és a diót. A fehérjét kemény habbá verem, és óvatosan belekeverem a másik masszába. Sütőpapírt terítek egy kapcsos tortaforma aljába és ráöntöm a tésztát. kb 20 perc alatt (tűpróbáig) készre sütöm. Még forrón megkenem baracklekvárral és megszórom kakaóporral/csokival. Nekem egyik kedvenc tortámmá avanzsált, mert annyi íz találkozik egyszerre, és olvad egy különös egyveleggé, hogy azt nehéz felülmúlni.

És az eredmény:

Vadas

Jól elmaradtam a posztolgatással, már jóval több étel van lefotózva, mint amennyinek a leírására időm/ energiám van. De most a gyerekek éppen Micimackóval múlatják az időt, így ide ültem egy picit.

Kb másfél hete készítettük ezt a vadast. Elmondhatom, hogy ez az egyik kedvenc ételem, nem egy nagy kunszt elkészíteni, és imádom, hogy fanyar és édes egyszerre.
Máté egyik nap főzött egy nagy adag marhahúslevest, másnap ennek a zöldségeit használtam fel, a főtt húst beleszeleteltük, tehát a zöldségek mennyisége kb lesz.

A leveshez:

3 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa/gyökér/zöldség/meg még nemtom minek hívják
1 kis gumó zeller + a zöldje
1 karalábé
1 fej hagyma egészben (ez a levesben főtt, de nem tettem bele a vadasba)
60-80 dkg marha hús (nálunk hó vége lévén marhaoldalas volt, de azért ezen is akadt néhány szép szeletre való husi)
só, egész bors

Mi a" tegyél mindent bele egy nagy fazékba, engedd fel vízzel és főzd 3 órán át lassú tűzön"-iskola hívei vagyunk. Másnapra szépen kihűlt a leves, lekanalaztam róla a zsírt, kiszedtem a zöldségeket a turmix gépbe (a hagyma és a zellerzöld kivételével), és egy kisebb edénybe átszűrtem a levest. Tésztát főztem bele, és ez lett az első fogás.

A vadas mártás:

a fewnti zöldségeken kívül még:
1 ek mustár
1 citrom leve
3-4 ek cukor
1 kis doboz tejföl

2 kanál levessel összeturmixoltam a zöldségeket. Közben egy nagy teflon serpenyőt feltettem a tűzre és elkezdtem a cukrot karamellizálni. Amikor szépen felolvadt és kellemesen barna színe lett, ráöntöttem a turmixolt zöldségeket. Hozzáadtam a citrom levét és a mustárt. Tulajdonképpen addig kell kevergetni, amíg fel nem olvad az alján lévő karamell réteg, ekkor még hozzádajuk a tejfölt, elkeverjük, beletesszük a hússzeleteket melegedni, rottyan egy kicsit és lehet is tálalni. Mi sült zsemlegombóccal ettük, de knédlivel is imádom.

15 perces gyümölcsleves

Nálam a gyümölcsleves valahogy mindig inkább desszertnek minősült, mint előételnek, az meg csak extra poén volt, hogy lehetett anno a desszertet a főétkezés előtt enni. Mi most a főétkezés után tálaltuk, de előtte is- utána is nagyon üdítő fogás.
A leves elkészítése ennyi, utána még ki kell hűteni! (2 óra kb)

40-50 dkg gyümölcs (esetemben szeder)
1 csomag vaníliás főzős pudingpor
3 dl tejszín
6 ek cukor
fahéj, szegfűszeg
tetejére tejszínhab

A gyümölcsöt megmosom és nagy lángon elkezdem főzni 1,5 liter vízben, amelybe beleteszem a fűszereket. A szedernek elég volt 10 perc főzés, de a többi gyümölcsnek sem kell sokkal több. Közben elkészítem a sűrítőanyagot: a pudingport összekeverem a cukorral, és lassanként hozzáadom a tejszínt, közben folyamatosan kézi habverővel keverem. Ezután beleöntöm a levesbe a pudingot, folyamatos keverés mellett, és hagyom egyet rottyanni. Kész!
Hogy hamar kihűljön a mosogatóba engedtem hideg vizet, ebbe állítottam az edényt. Időnként átkevertem, majd amikor kézmelegre hűlt betettem a hűtőbe.

brownie cheescake, vagy valami olyasmi

Ma elég kimerítő napunk volt, biciklitúráztunk, persze gyerekekkel, hegyen-völgyön át. Már hazafelé kigondoltam, hogy eljött az ideje az "Anya, ez isteni" blogon olvasott brownie cheesecake-nek. Terápiás süteménynek kiváló, különösen ajánlott a fáradt agynak és a kimerült testnek. Hozzáteszem, hogy ez egy jóval olcsóbb verzió, ricotta helyett túró, mascarpone helyett natúr sajtkrém (igen, az a tömlős izé), nádcukor helyett fehér került bele. Így is isteni lett, kívül roppanós, belül habos, lágy csoki, és kis felüdülésként benne a túrópöttyök... hmm, lehet, hogy mindjárt eszem még egy kicsit belőle! Tényleg nem egy szépségkirály a sütik között, de itt is a belbecs a lényeg. :)
kb 10 nagy kocka süti jön ki ebből az adagból, legközelebb én felezem a mennyiségeket.

Kétféle tészta kell hozzá
A túrós hozzávalói:
15 dkg túró
10 dkg natúr sajtkrém
1 csomag vaníliás cukor
1 tojás
2 ek liszt
2 ek cukor
A csokis:
20 dkg étcsoki
25 dkg margarin/ vaj
12 dkg liszt
22 dkg cukor
6 tojás
1 kk sütőpor
1 csipet só

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Olvasztó fokozatra beteszem a vajat az összetört csokival a mikróba 10 percre.
A túrós rész összes hozzávalóját összekeverem és a hűtőbe teszem. A csoki részhez habosra verem a tojást a cukorral. Apránként hozzákeverem a liszttel vegyített sütőport és sót. Végül a felolvadt csoki-margarin egyveleget is hozzáadom. Kibélelek egy közepes méretű, magas tepsit sütőpapírral, és beleöntöm a csokis tésztát. A túrós felét pedig nagykanállal belepöttyözöm, nekem lesüllyedt sütés közben az aljára, így meglepetés volt a szeletelésnél, hogy melyikbe, mennyi került. Kb 20 percig sütöm, a közepe mindenképp folyós, vagy legalábbis rezgős maradjon!

smarni, vagy császármorzsa

Máté mindenevő, két aprócska kivétel létezik, a sárgaborsó főzelék és a tojásos nokedli, de ezeket is megeszi, csak nem szereti. Így aztán nem is olyan nagy kunszt olyat főzni, amit szívesen eszik. Az évek során azonban kiderült, hogy ennyire mégsincs könnyű dolgom, ugyanis a tartalmas leves + édes második fogás szerinte nem ebéd, mert olyan, mintha pont a lényeg, a főétel maradna ki. Ez alól a tétel alól a szabályt erősítő kivétel a császármorzsa, amit valamilyen okból mégis elfogad tisztességes második fogásnak. Ki érti ezt? Mindenesetre ez nekem jó hír, ugyanis a gyerekek is és én is nagyon szeretjük.

A smarnival sok kisérletem volt, és aztán Anyu receptje vált be (természetesen:))
A recept leírásával könnyű dolgom van, mert ezt már pár éve feltettem az egyik főzicskélős oldalra. Tehát:
1/4 l liszt
1/4 l gríz (búzadara)
1/2 l tej
4 tojás
2 ek cukor
1 vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
2-3 ek olaj a sütéshez
esetleg mazsola, de ez elhagyható

A morzsához a lisztet, a darát , a cukrot, vaníliás cukrot és a tojássárgájákat simára keverem a fél adag tejjel, majd hozzákeverem a maradék tejet, és az egészet 1 órára a hűtőbe teszem. Így a daraszemek jól megdagadnak, ettől lesz majd morzsás.
Egy mély teflonserpenyőben nagyon forróra hevítem az olajat. Közben felverem a félretett tojásfehérjét habnak és hozzákeverem a hűtőben pihentetett tésztához. Ha az olaj már forró, akkor az egész tésztát beleöntöm. Ha barna kérget kapott a külseje, akkor favillával elkezdem átforgatni. Ezt kell addig forgatni, amíg már egy pici folyós rész sincs benne.
A tetejére a már említett (lekvárnak indult) eper-szósz került, fél perc alatt elfogyott az egész!

"fehér hal" árpával és piskótatekercs

Próbálok legalább kéthetente valamilyen halas ételt csinálni, a gyerekeknek ennél persze többet is kellene enniük, de általában így jön ki a lépés. Ez egy nagyon egyszerű recept, ezt is a Francia konyhából lestem, aszerint egész halba kellene tölteni a keveréket, de így is jó volt. A halacska alaszkai tőkehalfilé volt, cseppet sem környezet tudatos döntés, de sajnos a pénztárca vastagsága (vagy éppen vékonysága) ezt engedte meg.



Fehér hal

1 kg halfilé (ez a mi esetünkben 5 szép szelet)
2 citrom
1 csokor petrezselyem
8 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
só, bors

1 bögre árpagyöngy (gersli)

Előmelegítem a sütőt 200 fokra. A halat szobahőmérsékleten felengedem, sózom, borsozom. A töltelékhez lereszelem az egyik citrom héját, kifacsarom a levét, átpréselem a fokhagymákat, apróra metélem a petrezselymet, és ezt az egészet összekeverem az olajjal. Rákenem a halra, feltekerem a tetejére teszek 1-2 szelet citromot és sütőtálba teszem, lehetőleg szorosan. Kb fél óra alatt készre sül.
Életemben először árpát készítettem köretnek. Az árpa másnéven gersli, de amíg így emlegettem Máté nem engedte elkészíteni, mert szerinte úgy gusztustalanul hangzik. :) Szóval árpa marad a családi beszédben. Úgy készítettem, hogy a rizst szoktam, csak kevesebb vízzel: 1 ek olajon megfuttattam egy picit, majd felöntöttem másfél bögre vízzel. Sóztam és ráfacsartam a megmaradt fél citrom levét. 10 percig forraltam fedő alatt, majd lezártam, és még 15 percig hagytam a meleg főzőlapon párolódni, szépen felszívta a vizet. Egészen külölneges, kicsit mézes íze van, nekünk bejött, lesz folytatása az árpaevészetnek.

Kicsit kevésnek tartottam ezt az egy fogást, így még előtte elkészítettem gyorsan egy piskótatekercset.

5 tojás
10 ek víz
7 ek cukor
8 ek liszt
baracklekvár

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Szétválasztom a tojásokat, én a sárgájához szoktam tenni az összes vizet, tehát az 5 sárgáját a 10 ek vízzel meg a cukorral szépen kikeverem. Hozzáadom a lisztet, majd amikor homogén állagú, áttérek a fehérjére. Ebből 1 csipet sóval kemény habot verek. Ha ez is kész, óvatosan hozzákeverem a fehérjét a többi alapanyaghoz, a nagy gáztepsibe sütőpapírt terítek és azon egyenletesen eloszlatom a tésztát. 20 percig sütöm, majd nyitott sütőajtónál hagyom kihűlni, ezután egyenletesen elkenem rajta a lekvárt, feltekerem a sütőpapírról közben óvatosan mindig pár centis darabon elválasztva. Fél óra állás és szépen összeáll.

Örmény csirkeragu és házi fagyi

Nem régiben évfordultunk Mátéval, ezt azért így, vagy úgy mindig megünnepeljük. A dolog úgy esett, hogy előző este értünk haza a nyaralásból, a délelőtt pedig esősen- borongósan telt, így nem indultunk neki nagyobb bevásárló körútnak. Tehát az itthon található fagyasztott és tartós alapanyagokból kellett valami extrát összeütnünk, sikerült is, nagyon finom lett mindkettő.

A csirkeragu receptjét Stahl szakácskönyvében találtam. Igazság szerint mogyoróval kellett volna készíteni, de nekem csak mogyoróvajam volt itthon, így azt tettem bele, így is isteni lett. A tetejére dukált volna némi friss koriander levél, de a fent említett okok miatt ez is lemaradt. Tehát az én változatom:

15 dkg dió
5 dkg mandula
3 ek mogyoróvaj
50 dkg csirkemellfilé
só, bors
1 fej hagyma
3 ek olívaolaj
5 dkg vaj
2 kk őrölt pirospaprika
1 késhegynyi csilipaprika
3 dl tejszín

A diót és a mandulát egy nagy serpenyőben, szárazon megpirítom, majd robotgéppel megőrlöm. A csikremellet apróra kockázom, sózom, borsozom. A hagymát aprólyukú reszelőn lereszelem (meglepő, de kevésbé könnyeztem, mint a kockázásnál).
Ugyanabban a serpenyőben, amelyben a magokat pirítottam összemelegítek 2 ek olajat a vajjal, és ebben megsütöm a csirkemell felét. (10 perc közepes lángon) Szűrőkanállal tányérra szedem és kisütöm a másik felét, majd ezt is kiszedem. Nekem nagyon tetszett, hogy már attól, hogy a diós-mandulás edényben sütöttem csodaszép színe lett a husinak.
Ezután adunk még egy evőkanálnyi olajat a zsiradékhoz és pár percig futtatom rajta a hagymát. Eztán hozzáteszem az őrölt dió-mandula keverék 2/3-át, a mogyoróvajat, a paprikát, csilit, és a tejszínt. Pár perc alatt mártást főzök belőle, amikor szépen besűrűsödött visszateszem a csirkét, és 1-2 perc alatt összemelegítem.
Tálaláskor szórom rá a maradék diós-mandulás morzsát, köretnek (a szakácskönyv szerint) az örmények mindig kenyeret esznek, mi is így tettünk. Kellemesen melengető íze van, pont ilyen borús napokra való.

A házifagyit kísérletképpen csináltam, Lari lányom ugyanis "tigrises fagyitortát" rendelt a születésnapjára. Van ám fantáziája, mert még szerintem soha nem látott parfét, így ő maga találta ki ezt a fagyitorta dolgot. Már ki is gondoltam, hogyan oldom meg azt a nehéznek tűnő feladatot, elöljáróban annyit, hogy ehhez hasonló, csak barackos fagyi lesz a torta belsejében.
A recept az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik:

10 dkg cukor porrá őrölve (vagy eleve porcukrot is tehetünk bele, csak nekem az sosincs itthon)
2 dl habtejszín
15 dkg gyümölcs (én 8 dkg fagyasztott málnát, és a lekvárnak indult eperszószomból tettem bele, ezzel együtt felére csökkentettem a cukrot, tehát csak 5 dekát adtam hozzá)
1 ek rum

A cukrot megdarálom robotgéppel, rázuttyantom a gyümölcsöket, ezzel is darálom egy kicsit. Ha valaki olyan szerencsés, mint én, és kapott nászajándékba egy mindent tudó robotgépet, akkor annyi teendője van, hogy kicseréli a késeket habverőfejre, hozzáönti a tejszínt és a rumot és visszakapcsolja egy picit még a gépet. Aki nem ilyen szerencsés, öntse át a gyümölcsös cuccot egy tálba, és ott folytassa kézi robotgéppel. Aki még ennyire sem szerencsés, az kézi habverővel haladjon tovább. A többiek meg bele se kezdjenek ilyesmibe. :)
Ezután jön a fagyasztás, vagyis beleöntöm az egész masszát egy műanyag tálba, rányomom a tetőt és lefagyasztom. A teljes szilárdulásig nekem 3 óra telt el. Kb fél liter fagyi lesz belőle.

kovászolt kenyér

Mindig próbálok természetesebben főzni, így nem sok idő kellett, mire eljutottam a házi kenyér sütögetéshez. Nincs gépem hozzá, de nem nagy munka, bedagasztom, megkelesztem, és kisütöm a sütőben. Lehet, hogy az energiafogyasztással ugyanannyira jön ki, mint a bolti, de legalább tudom, mit eszünk. Nem mondom, hogy minden napra sütök, és a nyári hőségben (ami most éppen nincs) ritkán szánom rá magam, hogy még jobban befűtsek, de télen nagyrészt ilyet eszünk.

Olvasgattam recepteket, vettem egy olcsó kenyeres könyvet is, ott akadtam rá erre a kovász receptre. Igaz, a könyvben kellene még bele élesztő is, de én azt kihagytam és helyette jó sokáig kelesztettem. Szóval vállalkozó kedvűeknek ajánlom, és azoknak, akiknek van elég türelmük kivárni a kelesztési időket.

Kovász alaprecept:

200 g teljes kiőrlésű rozsliszt (bioboltban vettem, 280 egy kiló)
2 ek méz
1 kk koriander mag
1 kk köménymag
kevés liszt a tetejére

A fűszereket durvára töröm (mozsárban), és az egész cuccot összekeverem annyi vízzel, hogy sűrű, egyenletes masszát kapjak. Behintem egy kevés liszttel és meleg helyre teszem 3 napra. Minden nap 2-3 alkalommal átkeverem, a 2. napon már látszódnak pici hólyagok, és ez fokozódik a 3. napig. Ez kész is van.

A kenyér:

30 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
30 dkg búzaliszt (én simalisztet használtam, de itt is jobb a teljes kiőrlésű)
1 ek só
20 dkg kovász (a fenti adag)
3-4 dl langyos víz
1 ek olívalolaj

A száraz alapanyagokat összekeverem, hozzádolgozom a kovászt, az olajat és a vizet. kb 5-10 percig dagasztom, majd ha már elfáradt a kezem, meghintem a tetejét egy kevés liszttel és letakarva meleg helyen kelesztem. Sokáig tart, mire a duplájára kel, 6 óra kb. Ekkor visszanyomkodom, és átteszem a kenyérformába (két formába elegendő adag), megint a duplájára kelesztem, ez másodszorra már kevesebb idő, 1,5-2 óra. A formát jól olajozzuk ki, én itt elrontottam, szenvedtem is a kenyér kioperálásával. Ha szépen megdagadt, vízzel megkenem a tetejét180 fokra előmelegített sütőbe teszem, és időnként újra vízzel megkenegetve tűpróbáig, barnulásig sütöm, kb egy óra.
A kenyér laktató, tömörebb, mint a bolti, de szerintem sokkal finomabb. A képen látszik, hogy ez, amely legalább 60 %-ban teljes kiőrlésű rozslisztet tartalmaz mennyire halovány barna színű. Kíváncsi vagyok a hiper-szuper rozskenyerekbe mi a fenét tesznek, hogy étcsoki színük van.

Cukkinis- tonhalas paella

Visszatértem a nyaralásból, illetve tértünk, mert persze családostul voltunk. Ott is ettünk mindenféle jót, de nem fotóztam, és a nagyját nem is én készítettem.

Ezt még a nyaralás előtt tettük az asztalra, nagyon sok előnye van ennek az ételnek. Elsősorban egészséges, gyors és még olcsó is, 4 főre (ebben a szezonban) kb 600-700 Ft-ból kijön. Tudom, nem éppen egy autentikus recept, olvastam egyet még régebben, és nagyjából sikerült ugyanazt előállítanom az emlékeim alapján. A tonhal el is hagyható, úgy vegetáriánusok is fogyaszthatják.

1 kisebb cukkini
1 kaliforniai paprika, vagy paradicsompaprika
2-3 szem paradicsom
1 tonhalkonzerv (tuna flakes (tonhal pehely???) is jó)
fél citrom leve
1 bögre rizs
só
bors
indiai fűszerkeverék (az enyém neve: Kariói shoarma, kurkuma, menta, édeskömény, koriander van benne)
2 ek olaj a sütéshez

Kb úgy készül, mint egy rendes lecsó, csak füstölt szalonna/ kolbász és hagyma nélkül.
Felaprítom a zöldségeket, én szeretem, ha szép nagy kocka benne a cukkini, de mindenki a saját kedve szerint vagdossa darabokra zöldségeket (miután megmostuk, persze).Egy mély serpenyőben (én ehhez is a jól bevált wokot használom) felmelegítem az olajat, majd rádobom a zöldségeket, ráfacsarom a citrom levét, megsózom, borsozom, és lefedve, időnként megkevergetve párolom. Egy idő után jó sok lé képződik az alján, ekkor kb félkészek a zöldségek, ekkor öntöm hozzá a rizst, és teszek rá egy mokkáskanál fűszerkeveréket. Visszateszem a fedőt, és időnként megkevergetve megvárom, amíg a rizs jól megszívja magát a fűszeres zöldséglével. Végül hozzákeverem a tonhalkonzervet (a leve nélkül), és tálalhatjuk is.
Nálunk kevés ételben kanalazzák olyan örömmel a zöldségeket a gyerekek, mint ebben. :)

Őszibarackos sertéskaraj, avagy a nagy favorit

18 éves koromig el sem tudtam képzelni a hús-gyümölcs kombinációt, de amikor megkóstoltam ezt, nagyot fordult a világ. Azóta sok mindent kipróbáltam, és találtam a szívemhez igencsak közel álló gyümölcsös húsételeket is, de ez lett nálam a favorit. Nagy szerencsémre a férjem is imádja, így ha bármilyen ünnepelni-való van, ilyet teszünk az asztalra. A recept nagy előnye, egyebek mellett, hogy pépesítve/ darabolva akár 9-10 hónapos kortól is adható a gyerekeknek.

Az eredeti recept A Francia konyha című régebbi szakácskönyvben található, én egy antikváriumban bukkantam rá, és nagyon megörültem neki. Ebben a könyvben sárgabarackkal olvasható a recept, de nekünk őszivel jobban ízlik. A sokféle hozzávalótól nem kell megijedni, csak akkor lesz igazi ízkavalkád a végén, ha mindent beleteszünk (az ecetet is!).


80 dkg sertéskaraj, csont nélkül, szeletelve, vékonyra klopfolva
1 doboz őszibarack konzerv (720 g)
4 fej vöröshagyma
5 dkg vaj
fél dl olaj
3 dl víz
1 ek sűrített paradicsom
4 ek citromlé
2 ek vörösborecet
4 ek kristálycukor
1 csipet só
bors

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy nagyobb serpenyőben összeolvasztom vajat és az olajat, ebben a karajszeletek mindkét oldalát átsütöm pár perc alatt. A megsült szeleteket egy közepes méretű, mély tepsibe teszem.
Miközben sütögetem a hússzeleteket a 4 fej hagymát megpucolom, elfelezem és vékony szeletekre vágom. Ha kisültek a húsok, jöhet a hagyma, ugyanabba a serpenyőbe teszem, és 10 percig pirítom. Ezalatt gyorsan összekavarom a szósz alkotóelemeit: a cukrot, sót, borsot, sűrített paradicsomot, citromlét, ecetet, vizet. Ha a hagyma szépen üvegesedett ráöntöm a keveréket és 3 percig forralom. Ha ezzel is készen vagyunk boríthatjuk is az egészet a hússzeletekre, jöhet rá az alufólia, és mehet is a sütőbe.
45 percig párolódik a hús a fűszeres lében, ezalatt szépen átveszi az ízeket és megpuhul. 45 perc elteltével leveszem a fóliát (óvatosan, mert gőz csap fel alóla), és ráteszem a felszeletelt barackokat. Az eredeti receptben ennél sokkal kevesebb gyümölcs van, de én ebben az esetben a minél több, annál jobb híve vagyok. Viszatolom a sütőbe még 20 percre. Ha úgy ítélem, hogy túl sok alatta a lé, akkor magasabbra veszem a sütőt, de nem feledjük, az a jó, ha marad mit tunkolni.
Tipikus francia recept, nem is kell más köret hozzá, csak egy szép bagett felszeletelve, ezzel tunkolhatunk a tányéron is. Mi miután végzett mindenki a saját tányérján lévő adaggal, középre tesszük a tepsit és szépen együtt kitakarítjuk a maradék bagett szeketekkel.

beköszönő és zabpelyhes keksz

Már régóta érlelődik bennem egy főzős blog beindítása, és mostanra már elegendő ételt fotóztam le ahhoz, hogy bele is vágjak.

Sosem voltam egy tervezgetős ember, mindig az aznapi ihlet alapján főztem. Ha volt olyan. Ám néha az ihlet késett, vagy rám sem talált. Bizony-bizony minden háziasszony próbája, amikor naponta más ételt kell az asztalra tenni. Nem is a kivitelezés a nehéz, hanem a szellemi része, vagyis mit is válaszoljak arra a kérdésre, hogy "És ma mi lesz az ebéd?" Volt idő, hogy már ettől a kérdéstől falra másztam. "Majd meglátod", vagy "valami" és hasonló szörnyű válaszokkal odáztam el a válaszadást. Történt mindez annak ellenére, hogy szeretek főzni, sütni pedig imádok. "Mégis mit tehetnék, hogy ne így legyen?", merült fel bennem nap mint nap.

Döntöttem, osztottam szoroztam és léptem. Vagyis írtam. Néhány hónapja előre eltervezem az egy havi étrendet, így sokkal előrelátóbban, kiegyensúlyozottabban tudok főzni. Tudom, mit eszünk holnap, azután, vagy két hét múlva. Gazdaságosabban tudok így vásárolni, és bizony sokat lehet spórolni, ha előre látom, mikor milyen alapanyagokra lesz szükségem.

Ennek a módszernek köszönhetően rengeteg energia felszabadult bennem, és elhatároztam: havonta minimum 2 új fogást is kipróbálok. Elmondhatom, eddig még nem sikerült mellényúlnom a receptekkel, és minden újonnan kipróbált ételt felvettünk a családi repertoárba. Ezeket és a már régebbi, általunk többször kipróbált recepteket szeretném megosztani veletek.

Minden recept a mi családunkra van méretezve: 2 felnőtt és 2 gyerek. Ha mégsem ez az adag, akkor azt külön jelzem.

Jó szemezgetést!

Zabpelyhes keksz

A boltban is lehet kapni hasonlót, de szerintem ez sokkal jobb. Egyébként is nagy keksz-evők vagyunk, a kávé/ kakaó mellé mindig szívesen ropogtatunk valamit.
A receptet Stahl Judit Gyors édességek c. könyvében találtam, és nálunk nagyon menő. Kicsit módosítottam az eredeti receptet, íme:

7 1/2 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
10 dkg cukor
15 dkg margarin / vaj
1 csipet só
1 ek méz
2 vanillin cukor
4 ek tej
1/2 kk szódabikarbóna (vagy 1 kk sütőpor)

Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
Felolvasztom a margarint és a mézet egy kisebb tálban. Én mikróban szoktam, de akik irtóznak tőle lábosban is csinálhatják. Eközben összekeverem az összes száraz alapanyagot. Amikor felolvadt a margarin hozzázuttyantom a száraz alapanyagokhoz, hozzáadom a tejet és fakanállal gyorsan összekeverem. Egy eléggé ragacsos, de ekemény tésztát kell, hogy kapjunk.
Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, ebbe rakosgatom egymástól 4 centire a diónyi gombócokat. Nekem egy nagy tepsinyi adag szokott kijönni belőle.
Ezután mehet is a sütőbe 10-15 percre, amíg szép aranybarnára nem sül. Kihűlés után szedjük ki csak a kekszeket, dobozban sokáig friss marad. Állítólag, mert nálunk 1-2 nap alatt elfogy. :)