smarni, vagy császármorzsa

Máté mindenevő, két aprócska kivétel létezik, a sárgaborsó főzelék és a tojásos nokedli, de ezeket is megeszi, csak nem szereti. Így aztán nem is olyan nagy kunszt olyat főzni, amit szívesen eszik. Az évek során azonban kiderült, hogy ennyire mégsincs könnyű dolgom, ugyanis a tartalmas leves + édes második fogás szerinte nem ebéd, mert olyan, mintha pont a lényeg, a főétel maradna ki. Ez alól a tétel alól a szabályt erősítő kivétel a császármorzsa, amit valamilyen okból mégis elfogad tisztességes második fogásnak. Ki érti ezt? Mindenesetre ez nekem jó hír, ugyanis a gyerekek is és én is nagyon szeretjük.

A smarnival sok kisérletem volt, és aztán Anyu receptje vált be (természetesen:))
A recept leírásával könnyű dolgom van, mert ezt már pár éve feltettem az egyik főzicskélős oldalra. Tehát:
1/4 l liszt
1/4 l gríz (búzadara)
1/2 l tej
4 tojás
2 ek cukor
1 vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
2-3 ek olaj a sütéshez
esetleg mazsola, de ez elhagyható

A morzsához a lisztet, a darát , a cukrot, vaníliás cukrot és a tojássárgájákat simára keverem a fél adag tejjel, majd hozzákeverem a maradék tejet, és az egészet 1 órára a hűtőbe teszem. Így a daraszemek jól megdagadnak, ettől lesz majd morzsás.
Egy mély teflonserpenyőben nagyon forróra hevítem az olajat. Közben felverem a félretett tojásfehérjét habnak és hozzákeverem a hűtőben pihentetett tésztához. Ha az olaj már forró, akkor az egész tésztát beleöntöm. Ha barna kérget kapott a külseje, akkor favillával elkezdem átforgatni. Ezt kell addig forgatni, amíg már egy pici folyós rész sincs benne.
A tetejére a már említett (lekvárnak indult) eper-szósz került, fél perc alatt elfogyott az egész!

"fehér hal" árpával és piskótatekercs

Próbálok legalább kéthetente valamilyen halas ételt csinálni, a gyerekeknek ennél persze többet is kellene enniük, de általában így jön ki a lépés. Ez egy nagyon egyszerű recept, ezt is a Francia konyhából lestem, aszerint egész halba kellene tölteni a keveréket, de így is jó volt. A halacska alaszkai tőkehalfilé volt, cseppet sem környezet tudatos döntés, de sajnos a pénztárca vastagsága (vagy éppen vékonysága) ezt engedte meg.



Fehér hal

1 kg halfilé (ez a mi esetünkben 5 szép szelet)
2 citrom
1 csokor petrezselyem
8 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
só, bors

1 bögre árpagyöngy (gersli)

Előmelegítem a sütőt 200 fokra. A halat szobahőmérsékleten felengedem, sózom, borsozom. A töltelékhez lereszelem az egyik citrom héját, kifacsarom a levét, átpréselem a fokhagymákat, apróra metélem a petrezselymet, és ezt az egészet összekeverem az olajjal. Rákenem a halra, feltekerem a tetejére teszek 1-2 szelet citromot és sütőtálba teszem, lehetőleg szorosan. Kb fél óra alatt készre sül.
Életemben először árpát készítettem köretnek. Az árpa másnéven gersli, de amíg így emlegettem Máté nem engedte elkészíteni, mert szerinte úgy gusztustalanul hangzik. :) Szóval árpa marad a családi beszédben. Úgy készítettem, hogy a rizst szoktam, csak kevesebb vízzel: 1 ek olajon megfuttattam egy picit, majd felöntöttem másfél bögre vízzel. Sóztam és ráfacsartam a megmaradt fél citrom levét. 10 percig forraltam fedő alatt, majd lezártam, és még 15 percig hagytam a meleg főzőlapon párolódni, szépen felszívta a vizet. Egészen külölneges, kicsit mézes íze van, nekünk bejött, lesz folytatása az árpaevészetnek.

Kicsit kevésnek tartottam ezt az egy fogást, így még előtte elkészítettem gyorsan egy piskótatekercset.

5 tojás
10 ek víz
7 ek cukor
8 ek liszt
baracklekvár

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Szétválasztom a tojásokat, én a sárgájához szoktam tenni az összes vizet, tehát az 5 sárgáját a 10 ek vízzel meg a cukorral szépen kikeverem. Hozzáadom a lisztet, majd amikor homogén állagú, áttérek a fehérjére. Ebből 1 csipet sóval kemény habot verek. Ha ez is kész, óvatosan hozzákeverem a fehérjét a többi alapanyaghoz, a nagy gáztepsibe sütőpapírt terítek és azon egyenletesen eloszlatom a tésztát. 20 percig sütöm, majd nyitott sütőajtónál hagyom kihűlni, ezután egyenletesen elkenem rajta a lekvárt, feltekerem a sütőpapírról közben óvatosan mindig pár centis darabon elválasztva. Fél óra állás és szépen összeáll.

Örmény csirkeragu és házi fagyi

Nem régiben évfordultunk Mátéval, ezt azért így, vagy úgy mindig megünnepeljük. A dolog úgy esett, hogy előző este értünk haza a nyaralásból, a délelőtt pedig esősen- borongósan telt, így nem indultunk neki nagyobb bevásárló körútnak. Tehát az itthon található fagyasztott és tartós alapanyagokból kellett valami extrát összeütnünk, sikerült is, nagyon finom lett mindkettő.

A csirkeragu receptjét Stahl szakácskönyvében találtam. Igazság szerint mogyoróval kellett volna készíteni, de nekem csak mogyoróvajam volt itthon, így azt tettem bele, így is isteni lett. A tetejére dukált volna némi friss koriander levél, de a fent említett okok miatt ez is lemaradt. Tehát az én változatom:

15 dkg dió
5 dkg mandula
3 ek mogyoróvaj
50 dkg csirkemellfilé
só, bors
1 fej hagyma
3 ek olívaolaj
5 dkg vaj
2 kk őrölt pirospaprika
1 késhegynyi csilipaprika
3 dl tejszín

A diót és a mandulát egy nagy serpenyőben, szárazon megpirítom, majd robotgéppel megőrlöm. A csikremellet apróra kockázom, sózom, borsozom. A hagymát aprólyukú reszelőn lereszelem (meglepő, de kevésbé könnyeztem, mint a kockázásnál).
Ugyanabban a serpenyőben, amelyben a magokat pirítottam összemelegítek 2 ek olajat a vajjal, és ebben megsütöm a csirkemell felét. (10 perc közepes lángon) Szűrőkanállal tányérra szedem és kisütöm a másik felét, majd ezt is kiszedem. Nekem nagyon tetszett, hogy már attól, hogy a diós-mandulás edényben sütöttem csodaszép színe lett a husinak.
Ezután adunk még egy evőkanálnyi olajat a zsiradékhoz és pár percig futtatom rajta a hagymát. Eztán hozzáteszem az őrölt dió-mandula keverék 2/3-át, a mogyoróvajat, a paprikát, csilit, és a tejszínt. Pár perc alatt mártást főzök belőle, amikor szépen besűrűsödött visszateszem a csirkét, és 1-2 perc alatt összemelegítem.
Tálaláskor szórom rá a maradék diós-mandulás morzsát, köretnek (a szakácskönyv szerint) az örmények mindig kenyeret esznek, mi is így tettünk. Kellemesen melengető íze van, pont ilyen borús napokra való.

A házifagyit kísérletképpen csináltam, Lari lányom ugyanis "tigrises fagyitortát" rendelt a születésnapjára. Van ám fantáziája, mert még szerintem soha nem látott parfét, így ő maga találta ki ezt a fagyitorta dolgot. Már ki is gondoltam, hogyan oldom meg azt a nehéznek tűnő feladatot, elöljáróban annyit, hogy ehhez hasonló, csak barackos fagyi lesz a torta belsejében.
A recept az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik:

10 dkg cukor porrá őrölve (vagy eleve porcukrot is tehetünk bele, csak nekem az sosincs itthon)
2 dl habtejszín
15 dkg gyümölcs (én 8 dkg fagyasztott málnát, és a lekvárnak indult eperszószomból tettem bele, ezzel együtt felére csökkentettem a cukrot, tehát csak 5 dekát adtam hozzá)
1 ek rum

A cukrot megdarálom robotgéppel, rázuttyantom a gyümölcsöket, ezzel is darálom egy kicsit. Ha valaki olyan szerencsés, mint én, és kapott nászajándékba egy mindent tudó robotgépet, akkor annyi teendője van, hogy kicseréli a késeket habverőfejre, hozzáönti a tejszínt és a rumot és visszakapcsolja egy picit még a gépet. Aki nem ilyen szerencsés, öntse át a gyümölcsös cuccot egy tálba, és ott folytassa kézi robotgéppel. Aki még ennyire sem szerencsés, az kézi habverővel haladjon tovább. A többiek meg bele se kezdjenek ilyesmibe. :)
Ezután jön a fagyasztás, vagyis beleöntöm az egész masszát egy műanyag tálba, rányomom a tetőt és lefagyasztom. A teljes szilárdulásig nekem 3 óra telt el. Kb fél liter fagyi lesz belőle.

kovászolt kenyér

Mindig próbálok természetesebben főzni, így nem sok idő kellett, mire eljutottam a házi kenyér sütögetéshez. Nincs gépem hozzá, de nem nagy munka, bedagasztom, megkelesztem, és kisütöm a sütőben. Lehet, hogy az energiafogyasztással ugyanannyira jön ki, mint a bolti, de legalább tudom, mit eszünk. Nem mondom, hogy minden napra sütök, és a nyári hőségben (ami most éppen nincs) ritkán szánom rá magam, hogy még jobban befűtsek, de télen nagyrészt ilyet eszünk.

Olvasgattam recepteket, vettem egy olcsó kenyeres könyvet is, ott akadtam rá erre a kovász receptre. Igaz, a könyvben kellene még bele élesztő is, de én azt kihagytam és helyette jó sokáig kelesztettem. Szóval vállalkozó kedvűeknek ajánlom, és azoknak, akiknek van elég türelmük kivárni a kelesztési időket.

Kovász alaprecept:

200 g teljes kiőrlésű rozsliszt (bioboltban vettem, 280 egy kiló)
2 ek méz
1 kk koriander mag
1 kk köménymag
kevés liszt a tetejére

A fűszereket durvára töröm (mozsárban), és az egész cuccot összekeverem annyi vízzel, hogy sűrű, egyenletes masszát kapjak. Behintem egy kevés liszttel és meleg helyre teszem 3 napra. Minden nap 2-3 alkalommal átkeverem, a 2. napon már látszódnak pici hólyagok, és ez fokozódik a 3. napig. Ez kész is van.

A kenyér:

30 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
30 dkg búzaliszt (én simalisztet használtam, de itt is jobb a teljes kiőrlésű)
1 ek só
20 dkg kovász (a fenti adag)
3-4 dl langyos víz
1 ek olívalolaj

A száraz alapanyagokat összekeverem, hozzádolgozom a kovászt, az olajat és a vizet. kb 5-10 percig dagasztom, majd ha már elfáradt a kezem, meghintem a tetejét egy kevés liszttel és letakarva meleg helyen kelesztem. Sokáig tart, mire a duplájára kel, 6 óra kb. Ekkor visszanyomkodom, és átteszem a kenyérformába (két formába elegendő adag), megint a duplájára kelesztem, ez másodszorra már kevesebb idő, 1,5-2 óra. A formát jól olajozzuk ki, én itt elrontottam, szenvedtem is a kenyér kioperálásával. Ha szépen megdagadt, vízzel megkenem a tetejét180 fokra előmelegített sütőbe teszem, és időnként újra vízzel megkenegetve tűpróbáig, barnulásig sütöm, kb egy óra.
A kenyér laktató, tömörebb, mint a bolti, de szerintem sokkal finomabb. A képen látszik, hogy ez, amely legalább 60 %-ban teljes kiőrlésű rozslisztet tartalmaz mennyire halovány barna színű. Kíváncsi vagyok a hiper-szuper rozskenyerekbe mi a fenét tesznek, hogy étcsoki színük van.

Cukkinis- tonhalas paella

Visszatértem a nyaralásból, illetve tértünk, mert persze családostul voltunk. Ott is ettünk mindenféle jót, de nem fotóztam, és a nagyját nem is én készítettem.

Ezt még a nyaralás előtt tettük az asztalra, nagyon sok előnye van ennek az ételnek. Elsősorban egészséges, gyors és még olcsó is, 4 főre (ebben a szezonban) kb 600-700 Ft-ból kijön. Tudom, nem éppen egy autentikus recept, olvastam egyet még régebben, és nagyjából sikerült ugyanazt előállítanom az emlékeim alapján. A tonhal el is hagyható, úgy vegetáriánusok is fogyaszthatják.

1 kisebb cukkini
1 kaliforniai paprika, vagy paradicsompaprika
2-3 szem paradicsom
1 tonhalkonzerv (tuna flakes (tonhal pehely???) is jó)
fél citrom leve
1 bögre rizs
só
bors
indiai fűszerkeverék (az enyém neve: Kariói shoarma, kurkuma, menta, édeskömény, koriander van benne)
2 ek olaj a sütéshez

Kb úgy készül, mint egy rendes lecsó, csak füstölt szalonna/ kolbász és hagyma nélkül.
Felaprítom a zöldségeket, én szeretem, ha szép nagy kocka benne a cukkini, de mindenki a saját kedve szerint vagdossa darabokra zöldségeket (miután megmostuk, persze).Egy mély serpenyőben (én ehhez is a jól bevált wokot használom) felmelegítem az olajat, majd rádobom a zöldségeket, ráfacsarom a citrom levét, megsózom, borsozom, és lefedve, időnként megkevergetve párolom. Egy idő után jó sok lé képződik az alján, ekkor kb félkészek a zöldségek, ekkor öntöm hozzá a rizst, és teszek rá egy mokkáskanál fűszerkeveréket. Visszateszem a fedőt, és időnként megkevergetve megvárom, amíg a rizs jól megszívja magát a fűszeres zöldséglével. Végül hozzákeverem a tonhalkonzervet (a leve nélkül), és tálalhatjuk is.
Nálunk kevés ételben kanalazzák olyan örömmel a zöldségeket a gyerekek, mint ebben. :)

Őszibarackos sertéskaraj, avagy a nagy favorit

18 éves koromig el sem tudtam képzelni a hús-gyümölcs kombinációt, de amikor megkóstoltam ezt, nagyot fordult a világ. Azóta sok mindent kipróbáltam, és találtam a szívemhez igencsak közel álló gyümölcsös húsételeket is, de ez lett nálam a favorit. Nagy szerencsémre a férjem is imádja, így ha bármilyen ünnepelni-való van, ilyet teszünk az asztalra. A recept nagy előnye, egyebek mellett, hogy pépesítve/ darabolva akár 9-10 hónapos kortól is adható a gyerekeknek.

Az eredeti recept A Francia konyha című régebbi szakácskönyvben található, én egy antikváriumban bukkantam rá, és nagyon megörültem neki. Ebben a könyvben sárgabarackkal olvasható a recept, de nekünk őszivel jobban ízlik. A sokféle hozzávalótól nem kell megijedni, csak akkor lesz igazi ízkavalkád a végén, ha mindent beleteszünk (az ecetet is!).


80 dkg sertéskaraj, csont nélkül, szeletelve, vékonyra klopfolva
1 doboz őszibarack konzerv (720 g)
4 fej vöröshagyma
5 dkg vaj
fél dl olaj
3 dl víz
1 ek sűrített paradicsom
4 ek citromlé
2 ek vörösborecet
4 ek kristálycukor
1 csipet só
bors

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy nagyobb serpenyőben összeolvasztom vajat és az olajat, ebben a karajszeletek mindkét oldalát átsütöm pár perc alatt. A megsült szeleteket egy közepes méretű, mély tepsibe teszem.
Miközben sütögetem a hússzeleteket a 4 fej hagymát megpucolom, elfelezem és vékony szeletekre vágom. Ha kisültek a húsok, jöhet a hagyma, ugyanabba a serpenyőbe teszem, és 10 percig pirítom. Ezalatt gyorsan összekavarom a szósz alkotóelemeit: a cukrot, sót, borsot, sűrített paradicsomot, citromlét, ecetet, vizet. Ha a hagyma szépen üvegesedett ráöntöm a keveréket és 3 percig forralom. Ha ezzel is készen vagyunk boríthatjuk is az egészet a hússzeletekre, jöhet rá az alufólia, és mehet is a sütőbe.
45 percig párolódik a hús a fűszeres lében, ezalatt szépen átveszi az ízeket és megpuhul. 45 perc elteltével leveszem a fóliát (óvatosan, mert gőz csap fel alóla), és ráteszem a felszeletelt barackokat. Az eredeti receptben ennél sokkal kevesebb gyümölcs van, de én ebben az esetben a minél több, annál jobb híve vagyok. Viszatolom a sütőbe még 20 percre. Ha úgy ítélem, hogy túl sok alatta a lé, akkor magasabbra veszem a sütőt, de nem feledjük, az a jó, ha marad mit tunkolni.
Tipikus francia recept, nem is kell más köret hozzá, csak egy szép bagett felszeletelve, ezzel tunkolhatunk a tányéron is. Mi miután végzett mindenki a saját tányérján lévő adaggal, középre tesszük a tepsit és szépen együtt kitakarítjuk a maradék bagett szeketekkel.

beköszönő és zabpelyhes keksz

Már régóta érlelődik bennem egy főzős blog beindítása, és mostanra már elegendő ételt fotóztam le ahhoz, hogy bele is vágjak.

Sosem voltam egy tervezgetős ember, mindig az aznapi ihlet alapján főztem. Ha volt olyan. Ám néha az ihlet késett, vagy rám sem talált. Bizony-bizony minden háziasszony próbája, amikor naponta más ételt kell az asztalra tenni. Nem is a kivitelezés a nehéz, hanem a szellemi része, vagyis mit is válaszoljak arra a kérdésre, hogy "És ma mi lesz az ebéd?" Volt idő, hogy már ettől a kérdéstől falra másztam. "Majd meglátod", vagy "valami" és hasonló szörnyű válaszokkal odáztam el a válaszadást. Történt mindez annak ellenére, hogy szeretek főzni, sütni pedig imádok. "Mégis mit tehetnék, hogy ne így legyen?", merült fel bennem nap mint nap.

Döntöttem, osztottam szoroztam és léptem. Vagyis írtam. Néhány hónapja előre eltervezem az egy havi étrendet, így sokkal előrelátóbban, kiegyensúlyozottabban tudok főzni. Tudom, mit eszünk holnap, azután, vagy két hét múlva. Gazdaságosabban tudok így vásárolni, és bizony sokat lehet spórolni, ha előre látom, mikor milyen alapanyagokra lesz szükségem.

Ennek a módszernek köszönhetően rengeteg energia felszabadult bennem, és elhatároztam: havonta minimum 2 új fogást is kipróbálok. Elmondhatom, eddig még nem sikerült mellényúlnom a receptekkel, és minden újonnan kipróbált ételt felvettünk a családi repertoárba. Ezeket és a már régebbi, általunk többször kipróbált recepteket szeretném megosztani veletek.

Minden recept a mi családunkra van méretezve: 2 felnőtt és 2 gyerek. Ha mégsem ez az adag, akkor azt külön jelzem.

Jó szemezgetést!

Zabpelyhes keksz

A boltban is lehet kapni hasonlót, de szerintem ez sokkal jobb. Egyébként is nagy keksz-evők vagyunk, a kávé/ kakaó mellé mindig szívesen ropogtatunk valamit.
A receptet Stahl Judit Gyors édességek c. könyvében találtam, és nálunk nagyon menő. Kicsit módosítottam az eredeti receptet, íme:

7 1/2 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
10 dkg cukor
15 dkg margarin / vaj
1 csipet só
1 ek méz
2 vanillin cukor
4 ek tej
1/2 kk szódabikarbóna (vagy 1 kk sütőpor)

Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
Felolvasztom a margarint és a mézet egy kisebb tálban. Én mikróban szoktam, de akik irtóznak tőle lábosban is csinálhatják. Eközben összekeverem az összes száraz alapanyagot. Amikor felolvadt a margarin hozzázuttyantom a száraz alapanyagokhoz, hozzáadom a tejet és fakanállal gyorsan összekeverem. Egy eléggé ragacsos, de ekemény tésztát kell, hogy kapjunk.
Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, ebbe rakosgatom egymástól 4 centire a diónyi gombócokat. Nekem egy nagy tepsinyi adag szokott kijönni belőle.
Ezután mehet is a sütőbe 10-15 percre, amíg szép aranybarnára nem sül. Kihűlés után szedjük ki csak a kekszeket, dobozban sokáig friss marad. Állítólag, mert nálunk 1-2 nap alatt elfogy. :)