Egyszerű sajttorta

7 alapanyag, 10 perc elkészíteni, és csak 2 órát kell pihentetni. Nem is lehetne egyszerűbb. Aki szereti a krémtúrót, annak ez tuti befutó, nagyon hasonlít az íze rá!

A kekszes alaphoz:
25 dkg zabpelyhes keksz
10 dkg margarin

A krémhez:
50 dkg natúr krémsajt
3 dl tejszín
6 dkg cukor
1/2 narancs reszelt héja
3 dl folyadék megszilárdításhoz szükséges zselésítő anyag

A kekszes alaphoz robotgépben összezúzom a kekszet, rádobom a margarint, visszakapcsolom a késes robotgépet, és amikor nagy morzsákká összeáll, lezárom. Kb 2 ek vízzel formázhatóvá dolgozom, és belenyomkodom a folpackkal bélelt tortaforma aljába. 

A késes robotgép alkatrészeit gyorsan elöblítem, és visszateszem, hiszen ebben készítem a krémet is. Lehet persze gépi habverővel is munkálkodni. A krémsajtot fél perc alatt átkeverem a gépben, majd hozzáadom a zselésítő anyag kivételével az összes alapanyagot. Narancshéj helyett lehet citromhéj, vanília, ezt az ember kedve és az otthoni alapanyagok határozzák meg. Pár perc alatt habosra keveri a krémet a gép. Ezalatt elkészítem a leírás alapján a zselésítőanyagot 1 dl vízben, egy pici krémmel lehűtöm és hozzákeverem az egész krémhez. Ráöntöm a kekszes alapra és mehet is a hűtőbe minimum 2 órára.

Sorciére-tál

Vagyis Boszorkánytál. Biztos azért hívják így, mert boszorkányosan finom. 

Ha választanom kellene a nemzetek konyhái közt, én azt hiszem a franciára szavaznék, annyira élvezem, hogy hétköznapi alapanyagok meglepő kombinációjával valami különlegeset lehet elérni. Ez is egy ilyen recept, a hozzávalók listáját végig nézve látható, hogy nem kell semmilyen extra alapanyag, az eredmény mégis igazán ünnepi. (Persze a marhahús beszerzése az ára miatt számíthat extrának, mi ehhez a gyönyörű darabhoz nagyon potom pénzért jutottunk hozzá, szerencsénkre.) Nálunk ez volt az évfordulós vacsora. 

A receptet R. Szepessy Ilona: Francia Konyha című könyvében találtam. (Minerva, Budapest, 1984) A receptet kicsit módosítottam, sütő hiányában.

Hozzávalók:
80 dkg marhafelsál
3 szál sárgarépa
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek paradicsompüré
8 dkg liszt
3 dl vörösbor
6 dl víz
2 babérlevél
néhány szem fekete bors
kakukkfű
4 kk cukor
1 ek áfonya/fekete ribizli lekvár
3 ek olaj
só

A húst felszeletem, besózom, a répát felkarikázom, a hagymát felkockázom, a fokhagymát áttöröm.

Egy mély serpenyőben felhevítem az olajat, és a hússzeletek mindkét oldalát pirosra sütöm. Ezután a hússzeleteket egy tányérra szedem.

A visszamaradt olajba beleszórom a cukrot és világosbarna karamellt készítek belőle. Ekkor hozzá adom a répát, hagymát, fokhagymát, a kakukkfüvet és a borsot. Amikor a színük aranysárga, ráhintem a lisztet és világos barnára pirítom.

Ekkor jöhet rá a paradicsompüré, a bor és a víz. Amikor felforrt belekeverem a lekvárt és visszahelyezem a hússzeleteket. Lefedve 40-50 percig párolom, ha nagyon elfogy a leve, akkor egy pici vizet öntök még alá. A végén sűrű mártást kapunk. Ezt akár le is lehet turmixolni, nekünk darabosan jobban tetszik. Bagettel kell tunkolni, a maradék vörösbort pedig mellé elfogyasztani.

Chili con carne

Ez nem a poros verzió, bár őszintén megvallva, annak indult. Aznap már csak az alapport akartam megvenni, de a kislányom annyira nem volt jól, hogy a sarki boltig sem jutottunk el. Így kapva kaptam az alkalmon és kikerestem egy igazi chili con carne, vagy, ha úgy jobban tetszik, csilis bab receptet. Nem volt sokkal bonyolultabb, mint az alapporral, de a különbség! Sokkal jobb lett, szerintem, így közzé is teszem frissiben a receptet. Eredetileg kellett volna még hozzá 1 piros és 1 zöld kaliforniai paprika, nekem nem volt itthon, de legközelebb teszek bele azt is. Mindesetre enélkül is működött a dolog.

500 g darálthús (nekem sertés-marha volt itthon)
1 konzerv kukorica
1 konzerv kidney bab
 500 g passzírozott paradicsom
0,5 l hús alaplé
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 kk oregánó
2 ek olaj
3 kk pirospaprika
ízlés szerint chili por/friss chili/ csípős paprika, én fél kk-nyit tettem bele, nagyon enyhe volt így
só, bors

A hagymát felkockázom, a fokhagymát megzúzom. Egy mély serpenyőben megmelegítem az olajat, és megfonnyasztom rajta a hagymát. Rászórom a pirospaprikát és felengedem egy deci vízzel. Ráteszem a darálthúst, megsózom, borsozom és kevergetve átpirítom. Eközben felbontom a konzerveket, a kukoricát lecsöpögtetem, a babot átmosom és lecsöpögtetem. Ha a hús átsült már, akkor hozzáadom a kukoricát, babot, az alaplét, a fokhagymát és a chilit, alapos átkeverés után fél órát hagyom rotyogni. Ha jól besűrűsödött hozzáadom az oregánót, még sózom, ha szükséges, és kész is. Nem volt bonyolult, ugye?

Brokkolis- sajtkrémes gnocchi

Egészen rákaptunk mostanság a gnocchira, vagy, ahogy a gyerekek hívják, nyokedlire. Az elnevezés nem áll messze az igazságtól, bár nem annyira a sima nokedlire, inkább a nudlira hasonlít. Sőt, mondhatni ez az olasz nudli. A képen bolti gnocchi van, de többször készítettem már itthon is, az is hasonlóan nézett ki. A kísérletező kedvűeknek itt a puha gnocchi receptje:

40 dkg főtt, áttört krumpli (nem újkrumpli!)

10 dkg liszt

1 tojás

só

pici szerecsendió

A hozzávalókat összegyúrom, 4-5 részre osztom, és kb 1,5-2 cm átmérőjű hengereket sodrok belőle. A hengereket 1 centinként felkarikázom (olyan puha a tészta, hogy ettől a vágástól kissé ovális formát ölt a tészta, de pont ez a cél!), és a karikák lapjára rányomom egy picit a villát, hogy szép, bordázott legyen. Ezután egy lisztezett, tiszta konyharuhára teszem, és a forró, sós vízbe egyszerre zuttyantom az egészet. Hamar megfő, ha feljött a víz tetejére még 2 percig főzöm, és le is szűröm. Akkor finom, ha puha.

Erre aztán kerülhet mindenféle mártás, bolti, vagy otthoni. Ez a brokkolis- sajtkrémes teljesen saját találmány, persze nem elképzelhetetlen, hogy már másnak is eszébe jutott. A hozzávalók:

1 kis fej brokkoli
10 dkg krémsajt
5 dkg vaj/margarin
2 dl tej
1 ek liszt
só, bors

olasz fűszerkeverék

A brokkoliról rózsánként levágom a tetejét, megmosom. A vajat/margarint felolvasztom egy 24 cm átmérőjű teflon serpenyőben, rádobom a brokkolit, lefedve, pici sóval, közepes lángon párolom 8 percig. Időnként ellenőrzöm, ha nagyon ragadna le, akkor egy kevés vizet öntök alá. Ezután megszórom az evőkanálnyi liszttel, és együtt pirítom 1-2 percig az egészet. Ekkor jön a tejjel való felöntés, amelyet két részletben végzek, először egy decit, megvárom, hogy picit sűrűsödjön, majd hozzáadom a krémsajtot. Ha a krémsajt elolvadt, akkor látom, hogy a második deci tejből mennyit kell még hozzáöntenem, hogy krémes, de nem túl sűrű állaga legyen. Ekkor még megsózom, ha kell, picit borsozom és kb fél kávéskanálnyi olasz fűszerkeveréket adok hozzá. Ha valakinek nem tetszenek a nagy brokkoli darabok, le lehet turmixolni, botmixerezni a mártást. Gyorsan elkészül, talán negyed óra munka, ha a gnocchi elkészítésére nem vállalkozunk.

Dupla csokihab torta

Először a Nők Lapja Konyha tavaly húsvéti számában láttam ezt a receptet. Talán túlzás azt mondani, hogy EZT, valami hasonlót. Először elkészítettem az eredeti alapján, utána már csak fejből, így simán elképzelhető, hogy átalakult a recept. Mindenesetre így készítettem már többször, működik és finom. Külön jó hír, hogy sütés nélküli, ugyanis még mindig nem jó a sütőm. :(

A kekszes alaphoz:

25 dkg zabpelyhes keksz
12 dkg margarin
2 ek keserű kakaópor

Az étcsokis részhez:
1 tábla (100g) étcsokoládé
3 dl habtejszín
1 csipet só
3 dl folyadék megkötésére alkalmas zselésítő anyag, én most "vegetáriánus  zselatint" használtam, ebből 5 g kellett ehhez a részhez, de lehet sima zselatint is, olvasd el a használati utasítást!
plusz egy kis mandula reszelék, mézeskalács fűszerkeverék

A fehércsokis részhez:
1 tábla (100g) fehér csokoládé
3 dl habtejszín
1 csipet só
3 dl folyadék megkötésére alkalmas zselésítő anyag

A kekszet ledarálom, mellé dobom a margarint és a kakaót is, így is átforgatom az aprítógéppel, majd 2-3 ek víz segítségével formálhatóra gyúrom. Ha szépen összeállt, akkor már majdnem készen vagyunk ezzel a résszel. Egy tortaformát folpackkal kibélelek, és belenyomkodom a tészta 2/3át (nedves kézzel). Nekem most egy jó nagy tortaformám van, 23 centis, de szerintem jobban mutatna egy 16, vagy 18 centisben, ha lesz ilyenem, akkor mindenképp elkészítem abban is.

Egy kisebb lábosban felforralok 3 dl vizet, lehúzom a gázt, hogy csak gyöngyözzön, és a tetején fém tálban felolvasztom a tábla összetört étcsokit egy dl tejszínnel. Ha felolvadt, azonnal leveszem. Elkészítem a zselésítő anyagot az utasítás szerint egy dl vízben. Jelen esetben megduzzasztom a vega zselatint, majd felforralom, 2 percig forrni hagyom és leveszem a tűzről. A maradék 2 dl habtejszínt félig felverem, majd hozzáadom a csokis részt és egy csipet sót, és teljesen felhabosítom. A krémből kiveszek egy kicsit, ezzel lehűtöm a zselatint, és hozzákeverem az egész csokis krémhez. Ráöntöm a kekszes alapra és fél órára hűtőbe teszem, a lényeg, hogy már dermedt legyen a teteje, mire rákerül a fehércsokis rész.

Ezután jön negyed óra pihenő, majd nekiállok a fehércsokis résznek. Ezt hajszálpontosan ugyanúgy készítem el, mint az étcsokis részt, csak, értelem szerűen, fehér csokoládéval. Ha ráöntöttem a második réteget is, már majdnem készen vagyok. Megszórom a tetejét mézeskalács fűszerkeverékkel, ezt egy kés hegyével belemárványozom. Újabb minimum egy órás pihenő, de célszerű minél többet a hűtőben hagyni. 

Tálalás előtt pedig a maradék kekszes részből golyókat formálok, meghempergetem mandulamorzsában, de volt, hogy kimártottam csokiban, ehhez még 5 dkg-ot számoljunk. Tetszés szerint lehet csokireszelékben, kókuszban is hempergetni, kinek, mihez van kedve. Ezeket egyenletesen elszórom a tortán és tálalom. Még soha nem maradt másnapra belőle. :)

Laktató zöldbab leves

Elhatároztam, hogy nem hanyagolom ezt a blogot, ha időm, kedvem engedi, feltöltöm a recepteket, szorgalmasabban, mint eddig.

Nem éppen egy fogyókúrás leves ez, van benne szalonna, kolbász, hogy jól lakjon az ember. Kenyérrel, esetleg extra tejföllel számomra felér egy egytálétellel. Tulajdonképpen a "magyaros zöldbableves" és a hagyományos közti arany középút ez, azt hiszem. És külön öröm, hogy, habár a gyerekeim mostanában válogatós korszakukat élik, ez mindenkinek ízlett.

35 dkg fagyasztott zöldbab
5 dkg húsos szalonna (esetleg a bőrkéje)
5 dkg kolbász
1 ek olaj
1  nagy fej vöröshagyma
1 púpozott kk pirospaprika
1,5 dl tejföl
1 ek liszt
só, bors

A hagymát, a szalonnát apróra felkockázom, a kolbászt felkarikázom. Egy 2-3 literes edényben az egy ek olaj segítségével kiolvasztom a szalonna zsírját lassú tűzön. Amikor már egész apró pörcök vannak csak, akkor eldönthető, hogy szűrőlapáttal kivesszük a pörcös szalonnát, és a végén, tálaláskor tesszük vissza a tetejére (így ropogós marad), vagy benne hagyjuk (így vissza puhul). Én benne hagytam. Rádobom a kolbászt, ezt is pirítom, olvasztom pár percig, majd jöhet a hagyma. Amikor a hagyma üvegessé vált, rászórom a pirospaprikát, és felöntöm egy pohár vízzel. Ekkor jön a még fagyos zöldbab,só, őrölt bors, és fedő alatt 10 percig párolom együtt az egészet. Ha már puhul a bab, akkor felöntöm kb 1,5 liter vízzel. Addig főzöm, amíg a bab meg nem puhul teljesen. Ekkor behabarom az egy 1 liszt és másfél deci tejföl elegyével. Kenyérrel tunkolgatva az igazi.

Marharagu zsályás sütőtökkel

Az eredeti receptet a Nők Lapja konyha októberi számában találtam. Az újságban szarvasraguról van szó, és bár imádom a szarvashúst, mégsem abból készítettem. Aki azt gondolja, hogy ennek anyagi okai vannak, nem téved, egy kiló húsért 4000 Ft-ot nagyon soknak találok. Arra gondoltam, hogy marhából is jó lesz ez, és igazam lett.  Az előkészületek csak picivel tartanak tovább, mint a zöldség és a hús felaprítása, utána csak be kell tenni a sütőbe 2-3 órára. Pont vasárnapra való étel. Van még egy-két módosítás a receptben, de az alap ugyanaz.

Állítólag 4 személyre szól a recept, szerintem inkább 6:

60 dkg marhalábszár
8 dkg zsír
5 cent pálinka
1 kisebb zellergumó (nem fás)
2 szál sárgarépa
1 karalábé
70 dkg sütőtök (pucolt mennyiség)
3 csipet kaukukkfű
3 db babérlevél
5 dl vörösbor
6 dkg vaj
só, fehérbors
10 dkg füstölt szalonna
4 ek méz
1 ek szárított zsálya
olaj

Hosszú a bevásárló lista, de a zsályán kívül nincs benne extraság.
Előkészületek: 2,5 cm-es kockákra vágtam a marha lábszárat, vékonyan felszeleteltem a sárgarépát, a zellert, a karalábét és a sütőtökből 20 dekányit. A szalonnát apróra felkockáztam. Előmelegítettem a sütőt 160 fokra.
A zsírt felolvasztottam egy nagyobb serpenyőben és a húskockák minden oldalát átpirítottam benne. Ekkor jött a móka: a fél deci pálinkát ráöntöttem és flambíroztam a marhahúst. Biztonsági felszerelésnek a kezembe vettem egy fedőt, de nem volt rá szükség, habár jó magasra csapott fel a kékes láng. Amikor kialudt a láng, hozzáadtam a finomra szeletelt zöldségeket, a kakukkfüvet, babérlevelet, sót. Kis pirítás után felöntöttem a fél liter borral és még kb egy deci vízzel, annyira, hogy ellepje. Az egészet egy magas falú tepsibe öntöttem, rátettem a szalonnát, alufóliával lefedtem és beraktam a sütőbe. Időnként (fél óránként) ránéztem, és ha nagyon elpárolgott a leve, vízzel utána töltöttem. 2-3 óra kell, mire a hús igazán puha lesz.
A maradék sütőtököt 2-3 centis kockákra vágtam, és beleforgattam egy kevés (1 ek) olajba. Amikor már majdnem kész a hús (olyan 2-2,5 óra táján) egy külön, sütőpapírral bélelt tepsiben betettem a hús mellé sülni a tököt. Eközben összekevertem a mézet a zsályát, a sót és némi fehérborsot. 15 perc sütés után a sütőtökre csorgattam a mézes-zsályás keveréket, és újabb 10-15 percig sütöttem.
Amikor kész volt, a marharagura halmoztam a sütőtököt, ez köretként is funkcionál.

Bár még csak egyszer készítettem el, nálam bekerült a kedvencek közé, nagyon összetett íze van, és frissen az igazi!